Quo vadis Európai Bizottság?

2004. november 4.
-Dömötör Csaba

A leendő Európai Bizottság összetétele már hónapokkal ezelőtt is számos találgatásra adott okot. A május elsejével 25 tagúra bővült “európai kormányt” novemberben váltotta volna az új testület.

Az Európai Parlament – amely eleddig csupán formálisan vett részt a Bizottság alakításának folyamatában – azonban megfordította a dolgok menetét. Durao Barroso kijelölt bizottsági elnök érzékelve azt, hogy a huszonötök nem nyernék el a 732 fős testület támogatását, az utolsó pillanatban nem terjesztette szavazásra névsorát. Így a Bizottság összetételéről leghamarabb három hét múlva dönthetnek Strasbourgban.

Amint az már lenni szokott, erősen megoszlanak a vélemények a történtek megítélésekor. Miközben egyesek a demokrácia győzelmeként értékelik az EP kemény fellépését, addig mások azt hangsúlyozzák: nem lehet győzelemről beszélni, hiszen végül is kormányközi szinten tesznek majd pontot a történet végére. Való igaz: Barroso az egyes tagországok kormányfőit igyekszik meggyőzni az elkövetkezendő néhány hétben, amint azt már tette is az alkotmány római aláírásakor. Ugyanakkor hangsúlyoznunk kell, hogy az Európai Parlament történetében először fordul elő, hogy olyan bizottságtól vonja meg bizalmát, amely még hivatalba sem lépett (1999-ben a strasbourgi plénum lemondásra kényszerítette a hivatalban lévő Santer-bizottságot).

Barroso, aki maga is „kompromisszumok szülötte”, szintén a parlament megerősödését sejtette azzal a mondatával, miszerint a jövőben nem terjeszthet elő olyan jelöltet, aki nem bírja az EP támogatását. A bizottsági elnökjelölt elmondása szerint a változtatások „8-10-nél sokkal kevesebb” jelöltet érinthetnek az elkövetkezendő hetekben.  

Elgondolkodhatunk azon, hogy lett-e volna ekkora felhajtás az Európai Bizottság körül, ha az olasz jelölt, Rocco Buttiglione nem tesz egyöntetűen elítélendőnek tekintett, homoszexuálisokat illető kijelentéseket meghallgatásán, igaz „csak magánvélemény” formájában. Az ő elmozdítása biztosnak látszik, nem csekély tekintélyveszteséget okozva ezzel Silvio Berlusconi kormányának. Az általános vélekedés szerint azonban tüneti kezelés lenne, ha csak az olasz jelölt vérezne el, hiszen a Bizottság számos tagjával kapcsolatban merültek fel kételyek. E ponton magyar vonatkozásai is vannak az ügynek, hiszen Kovács László sokak által alkalmatlannak találtatik az energetikai biztosi poszt betöltésére – nem képességeit, hanem sokkal inkább szakmai hozzáértését tekintve. Ugyanakkor élénk bírálatok érték Neelie Kroes holland, Fischer Boel dán, valamint Ingrida Udre litván jelöltet is, akinek pártja súlyos korrupciós botrányba keveredett.

A nyilatkozatokat szemlélve kezdetben egyre inkább valószínűtlennek tűnt, hogy csupán Buttiglione lesz az átalakítás áldozata. Egyre hangsúlyosabban merült fel az a lehetőség is, miszerint a három legnagyobb európai parlamenti frakció (szociáldemokraták, néppártiak, liberálisok) lemond egy-egy jelöltről. Ami Kovács Lászlót illeti, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök megerősítette: a mostani magyar külügyminiszter a „hivatalos magyar jelölt”, s nincs ok a változtatásra. Ezzel egyidőben a tekintélyes Frankfurter Allgemeine Zeitung arról cikkezett, hogy Magyarország számára előnyösebb lett volna Balázs Péter eddigi biztos jelölése, aki „igen jó benyomást tett” féléves munkájával. A FAZ egyúttal úgy véli, hogy amennyiben Balázs maradhatott volna posztján, akkor Barroso az energiaügyeknél jóval fontosabb tárcát ruházott volna rá.  Kovács jövője ugyanakkor nagymértékben függhet attól, hogy az EP szociáldemokrata frakciója továbbra is kiáll-e mellette.

Bár az elmúlt napok történéseit sokan a demokrácia győzelmének értékelik, vannak akik fenntartásaiknak adnak hangot, mondván az EP a csatát megnyerte, de a háborút elvesztheti. Marco Incerti, a Centre for European Policy Studies kutatója szerint fennáll a veszélye annak, hogy az egyes tagállamok ezek után „magára hagyják Brüsszelt”, elvesztve érdeklődésüket a Bizottság kialakításának folyamatában. „Nagyon fontos, hogy továbbra is bevonjuk a tagállamokat” – vélekedett Incerti. A történtek fényében egyre valószínűbb annak a javaslatnak az elfogadása, amely szerint a tagállamok kormányai a jövőben 3 jelöltet terjesztenek a Bizottság elnökjelöltje elé, aki ezek után kiválasztaná a számára megfelelő politikust.

A végső névsor kialakítása tehát korántsem egyszerű folyamat. Amint az egyik legfőbb érintett, Durao Barroso fogalmaz: „A Bizottság felállítása sokkalta nehezebb, mint egy kormányalakítás. Olyan mint ismeretlen emberekkel randevúzni”