2003. november 29.
-Rácz Péter

A jelenlegi tizenöt tagállam és a jövő májusban csatlakozó országok külügyminiszterei lényégében megállapodtak abban, hogy az Európai Bizottságot 25 tagúra bővítik a jelenlegi 20-ról. Ez azt jelenti, hogy a bővítést követően minden tagállam egy biztost delegálhat az unió „kormányába”.

Az alkotmány-tervezet még tizenöt szavazó és tíz „pihenő” ország együttműködéseként képzelte az Európai Bizottság jövőbeli működését, mégpedig úgy, hogy egyfajta rotációs rendszerben cserélődött volna a szavazati jog. Ez az elképzelés a kisebb tagállamokra nézve előnytelen volt, mert gyakran szavazati jog nélkül maradtak volna. Így az új megállapodást a kis tagállamok győzelmeként is lehet értékelni. Frattini szerint ez érthető, hiszen „valamennyi EU tagállam részt akar venni a Bizottság életében”- idéz a BBC News.

A siker – szokás szerint – megkérdőjelezhető. Azok a tagállamok, amelyek hónapok óta kardoskodtak a „minden tagországnak egy biztos” elv mellett, hamarosan meggondolhatják magukat. Kérdéses ugyanis, hogy mennyire lehet hatásos egy ekkorára növekedett testület működése. Mostantól kezdve kisebb bizottságokba fognak tömörülni az európai biztosok, és csoportosan felelnek majd egy-egy területért.  Vajon nem ért-e volna többet, ha az adott tagállam kétévente delegál egy biztost, de akkor az tényleg egy konkrét területért felelhetett volna? Arról nem is beszélve, hogy a közvélemény szemében az Európai Bizottság eddig is sokat kritizált „vízfeje” tovább nő.

A német külügyminiszter kevésbé lelkes az új tervtől, hiszen az Németországnak kedvezőtlenebb. Joschka Fischer arra figyelmeztet, hogy a több biztos nagyobb bürokráciát jelent majd – írja az EUobserver. Németország korábban felvetette azt a javaslatot, hogy  minden ország képviselete esetén a nagyobb súllyal bíró, népesebb tagállamok akár két biztossal is rendelkeznének, de ez a vélemény nem aratott sikert.

A Bizottság vitájának politikailag legérdekesebb része volt, amikor a nagyobb tagállamok a Bizottság függetlenségére hivatkozva próbálták elutasítani a 25 biztos tervét. Az Európai Bizottságnak ugyanis teljesen függetlenül kell működnie a nemzeti kormányoktól, így érhetetlen, hogy miért nem mindegy annak összetétele. Jean-Luc Dehaene, a Konvent alelnöke is ezért nem támogatta a nemzeti képviselet követelését, mert szerinte az unió „kormányában” tagjai az EU alkalmazottai, nem pedig képviselők. Dehaene szerint el kell fogadni, hogy az EU történetében a nagyobb államok mindig is nagyobb befolyással bírtak.