Európai csörte a kommunista múltról

2004. február 9.
-Rácz Péter

Az Európai Néppárt tagságát is végül megosztotta az a tervezet, amely a kelet-európai országok egykori kommunista vezetőit zárná ki uniós tisztségekből. A tervezet könnyített verziója végül nem tilt, hanem önkéntes visszalépésre kér fel.

Az Európai Parlament legnagyobb frakcióját adja jelenleg az Európai Néppárt. A konzervatív, keresztény, jobboldali pártok európai gyűjtőhelyének számító csoportosulás február 5-én tartotta azt a kongresszusát Brüsszelben, amelyre a nagy vihart kavart tervezet is készült. A legtöbb hírforrás szerint a Szájer József (FIDESZ) nevével is fémjelzett dokumentum arra kérte volna az Európai Parlament frakcióit, hogy az egykori keleti-európai kommunista rendszerekben is szerepet vállaló politikusokat ne engedjék uniós tisztséget vállalni. Az eredeti tervezet valamennyi európai intézetet hasonló lépésre kért fel.

A dokumentum mögött az Európai Néppárt azon törekvése húzódik meg, hogy a kommunista totalitarizmust is végre a megfelelő módón, nemzetközi szinten is elítéljék, ahogy az már megtörtént a náci és fasiszta totalitarizmusokat illetően. A végső szöveg végül az "elnyomó rendszerek" helyett az "elnyomó ügynökségekben" részt vevő személyektől óv, ám keményebben mutatja be a kommunista rendszerek bűneit. A tervezet többek között azt is kimondja, hogy a kommunista  rendszerek hatalomba való visszatérésének veszélye nem tűnt el és ideológiája továbbra is fenyegetést jelent a világbékére és a nemzetek szabad fejlődésére. Az elnyomó rendszerek bűneire hosszú lista emlékeztet: deportálások, munka-és büntetőtáborok, koncepciós perek, vallási és etnikai üldöztetés, gyülekezési jog betiltása, magántulajdon-kisajátítása.

Az Európai Néppárt arra kéri a tagállamokat, hogy hozzanak létre nemzeti bizottságokat a totalitárius kommunista rendszerek idején elkövetett emberi jogsértések kivizsgálására. Túl azon, hogy a mostani ajánlás nem kötelező érvényű, a kelet-közép-európai országok a jelek szerint még jó ideig nem szabadulnak majd a kommunista múlt eltérő értékeléséből adódó konfliktusoktól. Belpolitika szinten ezek pedig veszélyesebben csapódnak le, mint az egyébként "politikai langyos víznek" tartott Európai Parlamentben. Érthető, hogy a Néppárt tagpártjai közül a kelet-európaiak kevésbé álltak ki a tervezet mellett. Egyrészt a jobboldali pártok soraiban is ülhetnek egykori párttagok, másrészt ezeknek a pártoknak sem érdeke, hogy a most hatalmon lévő baloldali kormányok elvesszék befolyásukat az európai porondon.

Komoly vita van arról, hogy mennyit ér egy efféle nyilatkozat. Az Economist portfolióhoz tartozó  European Voice című brüsszeli lap sorolja azon vezető politikusokat, akik szerint nincs értelme ilyen módon meghatározni a tisztségviselőket. Luc Dehaene, a konvent alelnöke szerint az eljárás nem demokratikus, míg a belga miniszterelnök, Guy Verhofstadt  arra figyelmeztet, hogy tiszteletben kell tartani a választók igényeit. Az egyébként kereszténydemokrata Franz Fischler pedig a koppenhágai kritériumok hívja segítségül. Az agrárbiztos szerint az 1993-as kritériumok a csatlakozás előfeltételéül szabták a működőképes demokráciát, így az EU nem teheti meg, hogy megsérti a demokratikus választások eredményét, hiszen akkor ő maga vét a demokrácia ellen. A bővítés hatása miatt nehezen értelmezhető helyzetbe kerültek most a nyugati kommunista pártok is. Kérdéses, hogy az ő munkásságukra mennyire érvényes a jobboldali aggodalom. 

Egyes vélemények szerint végre megindulhat "valami politikának" nevezhető folyamat az Európai Parlamentben (az Európai Néppárt nem kizárólag EU-s országok néppártjait fogja össze egyébként). Ez pedig annak a jele, hogy egyre fontosabb, egyre jelentősebb az európai politika tér. Habár a mostani csörte sok tagállam esetén inkább belpolitikailag lehet érdekes (mint ahogy a magyar EP-választásokat is alakíthatja), mégis érezhető egy összeurópai kampány beindulása. Az ideológiák mentén történő politizálás eddig nem volt jelen az EP-választásokon ilyen formában. A reakciók között is volt nem egy, amely hasonló elemekre épült. Baloldali politikusok szerint a spanyol néppárt például tele van az Franco-éra embereivel, mégsem ítéli el őket senki.