Pionír kör

2004. január 3.
-Rácz Péter

Az Európai Unió 2004-ben jelentős változások előtt áll.  A bővítés és annak közvetett következményei miatt az eddig is nehezen fenntartott „elit klub” látszatot felváltja majd az „egyesült Európa” képe, ami politikai értelemben kétségkívül nagy előrelépésnek tekinthető. Ez a „történelmi” előrelépés viszont a funkcionalitást tekintve akkora problémákat mutat már most is, hogy a Huszonötök Európájának politikai haszna megkérdőjeleződik több tagország vezetésének szemében.

Rövid híradások és összevissza „országlisták” utalnak arra, hogy új helyezkedés indult meg az EU-n belül. A közelmúltban a kormányközi konferencia során tapasztalt nehézségek láttán ismét egy esetleges német-francia unió létrejöttéről vizionáltak többen. A kormányközi konferencia sikertelen zárására válaszként egy szorosabb integrációs együttműködés lehetőségét vetették fel az EU alapító országai közül hárman: Belgium, Franciaország és Németország. Pár nap múlva Hollandia, Olaszország és Luxemburg nemet mondott a francia–német–belga „kemény mag” kezdeményezésére. A kavarodás ezúttal tényleg nagy: hivatalos tájékoztatók és hírforrások sokasága szól arról, hogy kilenc ország valóban tervez egy szorosabb együttműködést. A brüsszeli uniós csúcs után ugyanis az EU elődjének hat alapító tagállama (Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Németország és Olaszország) és három további résztvevő (Görögország, Magyarország és Nagy-Britannia) között informális tájékozódás kezdődött a lehetséges alternatívákról. A FigyelőNet szerint magyar részről Medgyessy Péter maga is elismerte a "magországokkal" az egyeztetést, de hangsúlyozta, hogy egyelőre semmilyen konkrétumról nincs szó. Lehetőségként említette egy - "valamikor januári" - konferencia vagy találkozó szervezését, amelyen a meghívott országok kötetlen formában eszmét cserélhetnek a továbblépés lehetőségeiről. Miként a magyar miniszterelnök fogalmazott, egyelőre még az sem világos, hogy ki fog majd minderre meghívót küldeni, és pontosan kiknek. Magyarország mindenesetre elvi alapon kész együtt haladni azokkal, akik általában a gyorsabb haladásban érdekeltek - tette hozzá.” Kovács László külügyminiszter december 23-i sajtótájékoztatóján árnyaltabban fogalmazott: „Mi sem „mag-Európát”, sem „kétsebességes Európát” nem akarunk. A kilencek együttműködése a holtpontról való elmozdulást szolgálhatja majd.”

Kérdéses, hogy az alkotmányos kudarc miatt felvetett belső uniós mag esetleges létrejötte egyet jelent-e a politikai unió felé mozdulással? Hiba lenne azt gondolni, hogy a „core union”, a pionír csoport fogalmak a lengyelek és a spanyolok „megijesztése” miatt kerültek be a köztudatba (mint emlékezetes, az említett két ország miatt bukott meg sokak szerint az Alkotmány elfogadása). Egy belső uniós mag, vagy egy Unión kívüli csoport felerősítené az alkotmányban is tapasztalható új irányelvet, a megerősített együttműködést. Ezek megnövekedett száma pedig előbb-utóbb magával hozná a politikai unió létrehozásának lehetőségét, vagyis egy föderális alapon működő szövetség létrejöttét.

Az Unió jelenleg sem egységes intézményi rendszert jelent a benne részt vevő országok számára, hiszen külön csoportok alkotják például az euró-zónát és a Schengen-övezetet. A jövőbeli Unió egyre inkább ezen az úton halad, amire jó példa a közös védelmi rendszerben való „nem kötelező jellegű” részvétel is. Az Unió jelenleg azonban lehetőséget nyújt arra, hogy a részt vevő országok egy hatalmas piac részesei legyenek. Ez a gazdasági érdek benntartja a tagokat és bekerülésre kényszeríti a még kint lévőket. Az Unió közös politikáinak fenntartása is többnyire a gazdasági érdekek miatt szükséges, ezek létjogosultsága is nehezen vitatható napjainkban. Mindezen gazdasági érdekek beteljesülése az euróban született meg. A közös pénz a politikai unió problémakörét tekintve korántsem mellékes. Az integráció elméletek szerint az integrációra lépő országok a monetáris és pénzügyi uniót követően „már csak” egy szinttel léphetnek feljebb: a politikai unióba. Az euró esetén viszont tudhatjuk, hogy részben politikai okok miatt már nem minden ország kérte ki részét. A most belépő országok pedig gazdasági okok miatt nem lehetnek részesei rögtön a monetáris rendszernek. Következtetésképp a politikai unió lehetősége az egész Uniót tekintve elmélet szintjén sem állja meg a helyét jelenleg. Ehhez még jó pár évnek el kell telnie.

Politikai uniót –legalábbis hasonlót- viszont akarnak egyes országok. Nem kell tehát azon csodálkozni, hogy már most meg kívánják tenni a kezdeti lépéseket. Ezek az országok már azt is látják, hogy nem hozhatják mindezt létre huszonöt országgal. Jelen esetben nem az új tíz ország miatt nem hozhatják létre, hanem az új tíz által létrejött európai viszonyrendszerben nem lehet ilyesmit végbevenni. Vagy nincs ugyanis rá „igény” egyes országok részéről, vagy nincs meg a politikai-gazdasági háttere ismét csak más (most csatlakozó) országok részéről. Az alapító Hatok kénytelenek észrevenni, hogy bővítésről-bővítésre olyan országokat vesznek maguk mellé, amelyeknek már nem célja egy politikai unió létrehozása. Az alkotmányos vita éppen azért bukhatott meg (egy időre mindenképpen), mert a politikai érdekérvényesítés módjáról (szavazati arányok) nem sikerült megegyezni. A nemzeti érdekek a jelenlegi EU elsőszámú meghatározói, maguk mögé utasítva az összeurópai érdekeket. Ezt eddig is lehetett tudni, de az alkotmányos vita újból tanúbizonyságot adott erre.