MAGAZIN
Kezdőlap
Európai Unió
Világnéző
Világgazdaság
Kárpát-medence
Képekben
Generation
 
NEMZETKÖZI TANULMÁNYOK
Tanulmányok
Egyesület
Tanfolyam
Könyvesbolt
Keresés
 
KAPCSOLAT
Fórum
Impresszum
 


web
européer.hu

 

EURÓPAI UNIÓ

Az Európai Tanács megtalálta jelöltjét a Bizottság élére

2004. július 05.
-Ujvári András
 

A portugál miniszterelnököt, José Manuel Durao Barrosot jelölték az Európai Unió állam- és kormányfői az Európa Bizottság elnökének. A hírt pár nappal az ír elnökség vége előtt jelentette be boldogan Bertie Ahern ír miniszterelnök. Barrosot a bejelentésig senki nem említette komoly esélyesként, és jelölése után egyből megszólaltak a kétkedők is, akik szemére hányták maoista múltját, túlságosan jó viszonyát George Bushsal, valamint azt is megjegyezték páran, hogy miniszterelnöksége sem nevezhető eddig "sikersztorinak".

Barroso jelölésének bejelentéséig Romano Prodi lehetséges utódaként leginkább Európa-szerte jól ismert politikusokat emlegettek, mint az ír Pat Cox, aki az Európai Parlament elnöke volt, a belga miniszterelnök Guy Verhofstadt, vagy a britek kedvence, az egykori hongkongi kormányzó, Chris Patten. Meg is lepődtek így páran a hír bejelentésekor, és a júniusi európai parlamenti választások után legtöbb mandátummal rendelkező Európai Néppárton kívül senki nem volt elragadtatva az unió Parlamentjében. Daniel Cohn-Bendit és a brit Graham Watson leginkább azt a tényt emelik ki, hogy egy olyan politikus kerülhet (a Parlament július 22-i jóváhagyása után) egy európai intézmény élére, akinek eddig túl sok köze nem volt az európai politikához. Maoista egyetemista múltját hátrahagyva először a belügy-, majd a külügyminisztériumban dolgozott, ez utóbbiban államtitkárként és miniszterként is megfordult. Villámkarrierje csúcspontjaként 45 évesen lett miniszterelnök.

Azonban eddigi tevékenysége finoman szólva is döcögősre sikerült. Hogy egyebet ne említsünk, Portugália volt az első tagállam, amely túllépte az eurózónában „megengedett” 3%-os hiányt (vagyis az államháztartás hiánya nagyobb volt, mint a GDP 3 %-a), és megsértette az igen csak tiszavirág életűnek bizonyult stabilitási paktumot (azóta már Franciaország, Olaszország és Hollandia is elkövette ezt a hibát). Tevékenységét a választók azzal díjazták, hogy a mostani uniós választásokon a trendeknek megfelelően jól megbüntették a kormányzó jobbközép Szociáldemokrata pártot (mint ismeretes a második világháború utáni szélsőjobboldali diktatúra miatt valamennyi párt balos hangzású nevet visel ma Portugáliában). Mindezek miatt nem hiába jegyezték meg egyes EP képviselők, hogy Barroso „nem a legevidensebb jelölt”.

Ellenben Barroso volt a legmegfelelőbb abból a szempontból, hogy valamennyire az összes tagállamnak megfelel, illetve nem nagyon sérti senkinek sem az érdekeit. Az iraki intervenció lelkes támogatása ellenére bírta például a németek, de a március óta regnáló új spanyol miniszterelnök Zappatero támogatását is. A franciák is üdvözölték amellett, hogy ismét volt saját jelöltjük, de akárcsak Jacques Delors, illetve Jacques Santer megválasztásakor, most sem az ő álláspontjuk diadalmaskodott. A portugál mellett szólt az, hogy elkötelezett az unióval kapcsolatban, országa az EU valamennyi együttműködésében részt vesz (az euroövezetnek, és a shengeni együttműködésnek is tagja), emellett nem olyan militáns föderalista, mint amilyennek Verhofstadt tűnt. Portugálként egy kis déli tagállam képviselője, amely joggal minősül az unió egyfajta perifériájának. Azonban Barroso, amellett, hogy politikusi karrierjének egyfajta csúcsa is lehet a bizottsági elnöki poszt, elég nagy fába vágja a fejszéjét, hiszen kezdésként huszonöt „tárcát” kell szétosztania, és a legfontosabbakért már most megy a harc olyan nagyágyúkkal, mint Günter Verheugen, Jacqes Barrot, vagy Joaquin Almunia. Az egykori bővítési biztos Verheugent szekerét Gerhard Schröder tolja a gazdasággal, pénzügyekkel vagy kereskedelemmel foglalkozó szuperbiztosi poszt felé (további jelöltek a spanyol Almunia, a lengyel Danuta Hübner és a brit Peter Mendelson), míg a 67 éves francia Barrot a Mario Monti alatt rettegett versenyjogi biztosi széket célozza meg. Másik fontos lobbypont a jelenlegi csúcsbiztosok hatásköreinek szétvagdalása, de a Bizottság munkájának hatékonyabbá tétele szempontjából felmerült azon ötlet is, hogy csoportokban (szociális terület, külügy…stb.) „társbiztosok” dolgoznának egy-egy alelnök felügyelete alatt.

Barroso tehát konfliktusokkal terhelt évek elé néz, bár miniszterelnökként már hozzászokhatott az ilyen munkához. Sokan bíznak benne, mert amellett, hogy kompromisszum vitte őt a jelöltségig, a párbeszédek emberének tartják, tehát maga is a kiegyezést keresi. Legnagyobb ellenségei a Parlamentben található szociáldemokrata és zöld frakciók, akik vagy európai politizálási tapasztalatlanságát, vagy egykori Bush-rajongását hányják szemére. A szociáldemokraták emellett megemlítik, hogy a szociális téren igencsak sikertelen volt miniszterelnökként. A nagyobb frakciók közül a liberálisok vezetője, Graham Watson, először szeretné megismerné Barroso Európa-vízióját, mielőtt nyilatkozna a jelöléséről.

 

Hirdetés

warez2

 

Hirdetés

 

Hirdetés

On
Line
EU

Hirdetés

Copyright 2003-2004. FKKE | europeer@np.hu