2004. május 10.
-Pichler Balázs

Messzire került az Európai Unió a lisszaboni stratégia megvalósításától. A svájci székhelyű IMD gazdasági kutatóintézet versenyképességi ranglistáján ugyanis az egyes EU tagállamok jelentős visszacsúszása mellett az USA dominanciájának stabilizálása és a távol-keleti térség előretörése figyelhető meg. A jelentés Magyarország számára sem mutat kedvező folyamatokat.  

A lisszaboni stratégia legfőbb célkitűzése, hogy az Európai Unió rendelkezzen tíz év múlva a legdinamikusabb és legversenyképesebb tudásalapú gazdasággal a világon. A stratégia kereteit még 2000. márciusában a portugál fővárosban tartott csúcstalálkozón határozták meg. A célok ekkor viszonylag könnyen elérhetőnek tűntek, mivel az informatika által felpörgetett gazdaság (dot-com boom) gyors fejlődéssel kecsegtet. Ezért a politikusok ambiciózus célkitűzéseket mertek megfogalmazni. Azóta azonban a lisszaboni stratégia lekerült a napirendről, és az állam és kormányfők tavaszi csúcstalálkozóin, ahol a gazdasági versenyképességnek a megállapodás szerint központi szerepet kellene játszania, rendszeresen az aktuális politikai témák kerülnek előtérbe – iraki háború, madridi robbantás. A tagállamok vezetőinek természetesen nincs túlságosan ínyükre a realitásokkal szembenézni, de az IMD éves versenyképességi jelentése egy újabb figyelmeztető jelzés az Európai Tanács tagjai számára.

Az IMD jelentését idén 60 országról és régióról készítette el. A jelentés, amelyet a kutatóintézet 1989 óta folyamatosan évente kiad, 323 kritérium alapján rangsorolja az egyes országokat. A kritériumokat 4 versenyképességi faktorba - gazdasági teljesítmény, kormányzati hatékonyság, üzleti teljesítmény, infrastruktúra – sorolják. A kutatók elsősorban azt vizsgálják, hogy az egyes országok, térségek milyen mértékben képesek a vállalkozások versenyképességét erősítő üzleti környezetet teremteni és fenntartani.

A jelentés az európai térség legnagyobb problémájának a lassú gazdasági növekedést és a társadalom gyorsuló elöregedést látja. Ahogy a kutatók megállapítják: „Európa az elmúlt évben egy kicsivel gazdagabb és sokkal öregebb lett”. A kedvezőtlen demográfiai folyamatok miatt az EU-ban a  nemzeti költségvetés folyamatosan növekvő részét teszik ki a nyugdíj és egészségügyi rendszerre fordított kiadások, amelyek jelentősen csökkentik ezen országok versenyképességét. A problémát csak fokozza, hogy egyre nagyobb arányban áramlik működőtőke Európán kívüli térségekbe, amelyek már nemcsak olcsó munkaerőt, de egyre inkább növekvő hatékonyságot is kínálnak.

Ezért nem meglepő, hogy amíg tavaly három uniós tagállamot – Dánia (5.), Finnország (3.), Luxemburg (2.) - is az első ötbe sorolt a jelentés idén hetedikként Dánia foglalja el a legelőkelőbb helyett. Az első hatban – USA, Szingapúr, Kanada, Ausztrália, Izland és Hong Kong – Amerika megőrizte első helyét, a távol-keleti térség, pedig folyamatosan erősíti pozícióját. Az EU-ból egyedül Ausztria, Szlovákia, Írország és Svédország tudta fokozni versenyképességét az elmúlt évhez képest. A legnagyobb előretörést a kínai Zheijang tartomány érte el, ugyanis a tavalyi 38. helyről a 19.-re ugrott előre, ezzel megelőzve Bajorországot is.    

Az elemzők Magyarország számára is rossz bizonyítványt állítottak ki. Míg hazánk 2000-ben az előkelő 27. helyet foglalta el, és még tavaly is 34. volt, ez évben visszacsúszott a 42. helyre.  Magyarországot közvetlenül megelőzi Kolumbia, Szlovákia és Portugália, míg Csehország, Görögország és Szlovénia utánunk helyezkedik el a versenyképességi listán. Hazánknak az infrastruktúra kivételével minden faktor tekintetében gyengült a pozíciója.