Egy hét múlva
2003. december
7.
-PéeR
Az európai integráció első
alkotmánya születhet meg egy héten belül. A feltételes mód
ezúttal fokozottan indokolt, ugyanis inkább lenne meglepetés az,
ha december 13-án a végleges alkotmány felett koccintanának az
európai országok vezetői.
Ha most fogadnom kellene a
péntek-szombati csúcstalálkozó sikerességére, én biztos a
„nem”-re tippelnék. Az a baj, hogy jelen pillanatban azt sem
lehet tudni, hogy veszíthetnék-e boldogan. Vagyis
elveszíthetem-e úgy a pénzemet, hogy közben született egy magyar
szempontból kedvező EU-alkotmány? Ráadásul ez a kérdés már rég
rossz, hiszen ez alapján nekem csak akkor lehet jó az alkotmány,
ha magyar szempontból jó. Viszont európai identitásomnak akár
más is lehetne a kedvező. Ugye, milyen nagy kérdéseket
feszegetünk tulajdonképpen az alkotmány kapcsán? Még jó, hogy
Magyarországon a leglényegtelenebb az európaiság problémaköre,
hiszen húsz magyarból csak egy rendelkezik ezzel a „brüsszelita”
tulajdonsággal, miszerint van európai identitása is.
De visszatérve a tippjátékra,
Silvio Berlusconi 55%-os „Igen”-je a sikeres csúcsra –
figyelembe véve EU-elnöki funkciójának kötelező optimizmusát –
nekem biztosítékot jelent a „Nem”-re. Nem mintha kételkednék az
olasz miniszterelnök szavahihetőségében ez esetben, de ennél már
csak az lett volna furcsább, ha mondjuk 57%-ot mond a kamerák
előtt. Aztán ott van Valéry Giscard D’Estaing mondata is:
„Inkább ne legyen alkotmány, mintsem hogy egy rossz legyen”. Ez
sem valami meggyőző a sikert illetően, még akkor is, he
leszámítjuk a sértődöttséget (amiért átszabták a Konvent
tervezetét kicsit).
Az alkotmányozó folyamat két éve
tart és azóta megbúvó veszélyes fordulatokat rejt magában. Ezek
a veszélyek most az utolsó héten mutathatják meg magukat igazán.
És ezúttal ne is arra a gyakran elismételt problémára
gondoljunk, miszerint egy alkotmánynak széles támogatáson kell
nyugodnia, ami az európai alkotmány esetében hiányzik (hiszen
alig tudnak róla az europolgárok). Ez még könnyedén
megmagyarázható: az EU sem egy hagyományos állam hagyományos
intézményi berendezkedéssel.
A probléma sokkal inkább az, hogy
ezekben a nagy és ünnepélyes pillanatokban is a szokásos,
menetrendszerűen előbukkanó kérdések okozzák a konfliktust.
Habár megértem, mégis kicsit furcsának találom, hogy két év
alkotmányozói munka múltán már megint ott kötött ki a társaság,
ahol Nizzában abbahagyták három évvel ezelőtt. A munkarend is
hasonló lesz vélhetően, ugyanis már most emlegetik a vasárnapi
ráadást is. A kérdés is ugyanaz: ki hány szavazattal
rendelkezzen?
Tehát van egy kész alkotmány. Meg
vannak elosztandó szavazatok. A kettő nyilván összefügg, de kár
érte. Egy alkotmánynak pont az lenne a lényege, hogy megmutassa
a világnak: Európa egy újabb fokozatra kapcsolt, ahol már nem a
szavazatarány a lényeg, hanem az értékek és elvek alapján működő
rendszer modellje. Európa ugyanis ebben első lehetne.
Az említett veszélyes fordulat
pedig pont ebben a kettőségben gyökeredzik. Lehet lesz
megállapodás, annak kimenetele azonban nagyon távol áll majd
azoktól az elvektől, amiket pont ez az alkotmány kíván
lefektetni. Ha meg nem lesz megállapodás a hétvégén, akkor ez az
Unió valószínűleg még nem érett egy ekkora horderejű lépésre.
Lehet elég lett volna egy római köntösbe bujtatott második
nizzai szerződés, hangzatos Preambulum nélkül. Így is, úgy is,
nem mindenki lesz boldog a végeredménnyel.
És mi az Ön véleménye? Mondja el a Fórumban!
|