MAGAZIN
Kezdőlap
Európai Unió
Világnéző
Világgazdaság
Kárpát-medence
Képekben
Generation
 
NEMZETKÖZI TANULMÁNYOK
Tanulmányok
Egyesület
Tanfolyam
Könyvesbolt
Keresés
 
KAPCSOLAT
Fórum
Impresszum

 

TANFOLYAM

10. Egységes Piac

Az egységes belső piac kiépítésének három szakasza különíthető el:

- Az első szakasz az ESZAK 1952. január 1-jei létrehozásától 1968. július 1-jéig terjed. (Maga az ESZAK-szerződés csak a szén- és acélipar területén célozta meg közös piac létrehozását.) Lényegileg azonban az első szakasz csak az EGK létrehozásától, 1958-tól számítható. A közös piac kiépítését a Római Szerződés 8. cikke 12 év alatt, fokozatosan irányozta elő. A vámunió (ipari szabadkereskedelem és közös külső vámtarifa), a mennyiségi korlátozásoktól mentes tagországközi kereskedelem az eredeti határidő előtt 18 hónappal megvalósult. A másik három szabadságjognál azonban az előrelépés jóval szerényebb volt.

- A második szakasz 1968. július 1-jétől 1992. december 31-ig terjed. Ez a belső piac elmélyítését előkészítő, majd azt végrehajtó időszak. Az Európai Tanács 1982-től fogadott el egyre határozottabb politikai állásfoglalásokat a belső piac kiteljesítéséről. Az Európai Tanács 1985. június 28–29-i ülésén Milánóban fogadta el a Bizottság fehér könyvét a “belső piac kiteljesítéséről”, 1992 végéig szóló megvalósítási ütemtervvel. Ennek (elsődleges) jogi alapját az 1986 februárjában aláírt és 1987. július 1-jén hatályba lépett Egységes Európai Okmány hozta létre. A belső piac elmélyítése ezen második időszakban folyamatosan valósult meg.

- A harmadik szakasz 1993-tól tart. Felöleli a be nem fejezett teendőket (1992 végéig a Közösség az – egyre növekvő számú – intézkedések közül csak 293-at teljesített, és a nemzeti jogalkotási teendők csak 79%-ban valósultak meg), a továbbfejlesztés céljából újonnan kialakított intézkedéseket és a nemzeti piacok tényleges összecsiszolódását.

Miért kellett létrejönnie egy egységes belső piacnak? Azért, mert a klasszikus vámunión és a közös piacon alapuló integrációval kapcsolatosan kezdettől számos fenntartás fogalmazódott meg.

A vámunióval csak a vámok és a mennyiségi korlátozások kerültek lebontásra. A kereskedelmet tovább hátráltatta a nem vámjellegű akadályok nagy száma. Ezzel egy időben a gazdaságpolitikai határok jelentősen kiszélesedtek. Ezek között a közvetlen szubvencióktól kezdve az adókedvezményekig sok mindent értelmezhetünk, közös bennük, hogy nagyban befolyásolják a termelők költségviszonyait és ezzel versenyképességét.

 

Állami szubvenciók az egysége piac létrejötte előtt (1990)

-hozzáadott érték százalékában a feldolgozóiparban-

Görögország

14,6%

Olaszország

6%

Portugália

5,3%

Franciaország

3,5%

Németország

2,5%

Dánia

2,1%

Nagy-Britannia

2%

 A vámunió következtében kétségkívül megvalósult a fogyasztási cikkek piacainak integrációja, ám az egy piac = egy ár elve mégsem teljesült, hiszen az árkülönbségek jelentősek maradtak. Csak összehasonlításképp: Olaszországban az elektrotechnikai termékek árai gyakran 20-30%-al magasabbak voltak, mint Németországban, de egyes holland TV-készülékek esetén a különbség meghaladta a 100%-ot.   Miközben a szállítás, elosztás és szervizelés plusz költségei nem érik el az 5%-ot.

A nemzeti kormányok „hagyományos vásárlásai” is problémaként jelentkeztek, amelyek jó néhány iparág esetében a termelés nagy részét lefoglalja. Itt erősen korlátozott volt a verseny.

A munkaerő áramlásban a gazdasági mellett fontosak a politikai, társadalmi és kulturális megfontolások, s a szabad mozgást számos tényező akadályozza. Ezek között különösen döntő lehetett a szakmák és diplomák elismerése és a külföldi munkavállalás szociális feltételei.

 A belső piac kiteljesítése jelentősen módosította a közösségi politikák szerepét. Egyrészt megerősített már meglévő funkcionális politikákat, másrészt új politikák kimunkálását, eszközrendszereik kiépítését tette szükségessé. A korábbi politikák gazdagodása figyelhető meg a versenypolitika vagy a szállítási politika esetében. Új politikaként – új filozófia alapján és komplex módon – teremtették meg a belső piac szociális dimenzióját (Szociális Charta). A gazdasági és társadalmi összetartozás (kohézió) érdekében tovább fejlődött a regionális politika; az úgynevezett Regionális Fejlesztési Alap forrásai ugrásszerűen növekedtek. Megerősödtek a környezetvédelmi, fogyasztó- és egészségvédelmi, kutatás-fejlesztési és iparpolitikák, nem beszélve a belső piac pénzügyi eleméről, amely a monetáris uniót teljesíti ki.

Vissza a Tanfolyam tartalomjegyzékéhez!

Kérdezzen az Ön online oktatójától! 
 

hirdetés

 

hirdetés

On
Line
EU

hirdetés

 

linkajánló

Copyright 2003-2004. FKKE | europeer@np.hu