10. Egységes Piac
Az
egységes belső piac kiépítésének három szakasza különíthető el:
-
Az első szakasz az ESZAK 1952. január 1-jei létrehozásától 1968.
július 1-jéig terjed. (Maga az
ESZAK-szerződés csak a szén- és
acélipar területén célozta meg közös piac létrehozását.)
Lényegileg azonban az első szakasz csak az EGK létrehozásától,
1958-tól számítható. A közös piac kiépítését a Római Szerződés
8. cikke 12 év alatt, fokozatosan irányozta elő. A vámunió
(ipari szabadkereskedelem és közös
külső vámtarifa), a mennyiségi korlátozásoktól mentes
tagországközi kereskedelem az eredeti határidő előtt 18 hónappal
megvalósult. A másik három szabadságjognál azonban az előrelépés
jóval szerényebb volt.
- A
második szakasz 1968. július 1-jétől 1992.
december 31-ig terjed. Ez a belső piac elmélyítését
előkészítő, majd azt végrehajtó időszak. Az Európai Tanács
1982-től fogadott el egyre határozottabb politikai
állásfoglalásokat a belső piac kiteljesítéséről. Az Európai
Tanács 1985. június 28–29-i ülésén Milánóban fogadta el a
Bizottság fehér könyvét a “belső piac kiteljesítéséről”, 1992
végéig szóló megvalósítási ütemtervvel. Ennek (elsődleges) jogi
alapját az 1986 februárjában aláírt és 1987. július 1-jén
hatályba lépett Egységes Európai Okmány hozta létre. A belső
piac elmélyítése ezen második időszakban folyamatosan valósult
meg.
- A
harmadik szakasz 1993-tól tart. Felöleli a be nem fejezett
teendőket (1992 végéig a Közösség az – egyre növekvő számú –
intézkedések közül csak 293-at teljesített, és a nemzeti
jogalkotási teendők csak 79%-ban valósultak meg), a
továbbfejlesztés céljából újonnan kialakított intézkedéseket és
a nemzeti piacok tényleges összecsiszolódását.
Miért kellett létrejönnie egy egységes belső piacnak? Azért,
mert a klasszikus vámunión és a közös piacon alapuló
integrációval kapcsolatosan kezdettől számos fenntartás
fogalmazódott meg.
A
vámunióval csak a vámok és a mennyiségi korlátozások kerültek
lebontásra. A kereskedelmet tovább hátráltatta a nem vámjellegű
akadályok nagy száma. Ezzel egy időben a gazdaságpolitikai
határok jelentősen kiszélesedtek. Ezek között a közvetlen
szubvencióktól kezdve az adókedvezményekig sok mindent
értelmezhetünk, közös bennük, hogy nagyban befolyásolják a
termelők költségviszonyait és ezzel versenyképességét.
Állami szubvenciók az egysége
piac létrejötte előtt (1990)
-hozzáadott érték százalékában
a feldolgozóiparban- |
Görögország |
14,6% |
Olaszország |
6% |
Portugália |
5,3% |
Franciaország |
3,5% |
Németország |
2,5% |
Dánia |
2,1% |
Nagy-Britannia |
2% |
A vámunió következtében
kétségkívül megvalósult a fogyasztási cikkek piacainak
integrációja, ám az egy piac = egy ár elve mégsem teljesült,
hiszen az árkülönbségek jelentősek maradtak. Csak
összehasonlításképp: Olaszországban az elektrotechnikai termékek
árai gyakran 20-30%-al magasabbak voltak, mint Németországban,
de egyes holland TV-készülékek esetén a különbség meghaladta a
100%-ot. Miközben a szállítás, elosztás és szervizelés plusz
költségei nem érik el az 5%-ot.
A nemzeti kormányok „hagyományos
vásárlásai” is problémaként jelentkeztek, amelyek jó néhány
iparág esetében a termelés nagy részét lefoglalja. Itt erősen
korlátozott volt a verseny.
A munkaerő áramlásban a gazdasági
mellett fontosak a politikai, társadalmi és kulturális
megfontolások, s a szabad mozgást számos tényező akadályozza.
Ezek között különösen döntő lehetett a szakmák és diplomák
elismerése és a külföldi munkavállalás szociális feltételei.
A belső piac kiteljesítése
jelentősen módosította a közösségi politikák szerepét. Egyrészt
megerősített már meglévő funkcionális politikákat, másrészt új
politikák kimunkálását, eszközrendszereik kiépítését tette
szükségessé. A korábbi politikák gazdagodása figyelhető meg a
versenypolitika vagy a szállítási politika esetében. Új
politikaként – új filozófia alapján és komplex módon –
teremtették meg a belső piac szociális dimenzióját (Szociális
Charta). A gazdasági és társadalmi összetartozás (kohézió)
érdekében tovább fejlődött a regionális politika; az úgynevezett
Regionális Fejlesztési Alap forrásai ugrásszerűen növekedtek.
Megerősödtek a környezetvédelmi, fogyasztó- és egészségvédelmi,
kutatás-fejlesztési és iparpolitikák, nem beszélve a belső piac
pénzügyi eleméről, amely a monetáris uniót teljesíti ki.
Vissza a Tanfolyam
tartalomjegyzékéhez!
Kérdezzen az Ön online oktatójától!
|