13. Jogorvoslás az EU-ban

Az elsõdleges források a közösségi jog hierarchiájának csúcsán álló szerződések, tehát az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó Római Szerződés ilyen, az Európai Szén- és Acélközösséget alapító Párizsi Szerződés, valamint az Európai Atomközösséget létrehozó Alapszerződések, a hozzájuk tartozó mellékletekkel és protokollokkal. Ide tartoznak továbbá az ezen szerződéseket kiegészítő, valamint az alapszerződéseket módosító szerződések. Ebbe a kategóriába sorolható többek között a három közösséget, azok szerveit eggyé olvasztó Fúziós Szerződés, az Egységes Európai Okmány vagy a Maastrichti Szerződés valamint az új tagállamok csatlakozásának okmányai is.

E szerződések közül külön is kiemelkedik az EK-szerződés (korábban EGK - vagy Római Szerződés), amelyet a Közösség egyfajta "alkotmányaként" értelmezhetünk, s melynek tulajdonsága, hogy szemben az Európai Atomközösség és az Európai Acél- és Szénközösség alapszerződésével, az EK-szerződés a gazdaság minden területére kiterjed. A szakértők a közösségi jog elsődleges forrásai között tartják még számon a közösségi jog ún. íratlan forrásait. Ezek az íratlan források azok az ún. általános jogelvek, amelyek a tagállamok közös filozófiai, politikai és jogi alapjain nyugszanak. Az általános jogelvek egyfajta rést töltenek be, hiszen olyan területeket szabályoznak, amelyek az írott közösségi jogból egyébként kimaradnak.

A közösségi jog másik csoportját az ún. másodlagos jogforrások alkotják. A másodlagos jogforrások a következők: a rendelet, az irányelv és a határozat, továbbá létezik még a állásfoglalás és az ajánlás, ez utóbbi kettőnek azonban már nincs kötelező ereje. Ezen források, jogszabályok jellemzője, hogy ezeket nem a tagállamok alkotják, hanem azok a közösségi intézmények pl. a Tanács, a Bizottság (vagy a Tanács és a Parlament közösen) döntéseinek eredményeként születnek. (A közösségi intézményeket magukkal az alapszerződésekkel hozták létre és működésükről, feladatukról és jogalkotó funkciójukról is az EK-szerződés rendelkezik.

Ezen másodlagos közösségi jogforrások is szabályozottak: a rendelet például általános érvényű. Minden részét tekintve kötelező és valamennyi tagállamban közvetlenül alkalmazandó. A hangsúly tehát az általános alkalmazáson van, valamint azon, hogy a rendelet a tagállamokban közvetlenül érvényt nyer, tehát azt a nemzeti jogba áttenni nem kell, sőt egy esetleges transzformáció, értelmezés kifejezetten tilos is. A határozat minden részében kötelező arra nézve, akire a határozat irányul, azaz a határozatnak mindig van egy (esetleg több) címzettje. Határozatok, amelyeket tagállamokkal szemben hoznak, bár egyedi esetet hivatottak szabályozni, hatásuknál fogva inkább az irányelv kategóriába sorolhatók, hiszen ezek a határozatok az irányelvhez hasonlóan kétlépcsős folyamat eredményeként épülnek be a nemzeti jogrendbe. A másik két jogforrásra, az állásfoglalásokra és az ajánlásokra nem kötelező jellegűek. Tehát a véleményből illetve ajánlásból semmiféle jog vagy kötelezettség nem adódik, ugyanakkor sokszor bizonyos hatásokat el lehet velük érni.

Végül szólni kell az acquis communautaire sokat emlegetett fogalmának a közösségi joghoz való viszonyáról. Ha közösségi jogon olyan szabályokat értettünk, amelyek jogi értelemben kötelező erejűek, az acquis communautaire fogalmát ennél is szélesebben kell értelmeznünk. Az acquis magában foglal minden szabályt, alapelvet, egyezményt, nyilatkozatot, határozatot, véleményt, célkitűzést és gyakorlatot, amely az EU-ra vonatkozik, függetlenül attól, hogy azt milyen módon, milyen intézmények fogadták el. Az acqius fogalmának elvi és gyakorlati jelentőségét a jogilag kötelező és nem kötelező szabályok összekapcsolása adja. Ez annak elismerését jelenti, hogy a két normacsoport között kölcsönös, egymást feltételező kapcsolat van, s hogy a jogfejlődésben bizonyos szabályok előbb kötelező erő nélküli nyilatkozatok, vélemények és alapelvek formájában jelennek meg, és csak a későbbiekben válnak jogilag kötelezővé.

Alighanem az európai integrációs folyamat leghíresebb bírósági ügye a Cassis de Dijon eset, amely alapvetően megváltoztatta a közösségi elképzeléseket, és új mederbe terelte a jogalkotást. Ennek Rewe-Zentrale kontra Bundesmonopolverwaltung für Branntwein néven szereplő ügy lényege, hogy Franciaországban egy 15-20 fokos alkoholtartalmú italt állítanak elő feketeribizliből. Ez az ital a Cassis de Dijon, amelyet a Rewe kereskedelmi vállalat importálni kívánt az NSZK-ba. A német hatóság azonban ezt megtiltotta, mert keveselte a likőr szesztartalmát. (Az NSZK-ban a 32 fokosnál gyengébb italokat nem lehetett likőrként forgalomba hozni.)

A Rewe-Zentrale azzal a céllal indított pert az NSZK-ban, hogy állapítsa meg, az említett német jogszabály ellentétes az EK-szerződés azon cikkelyével, amely előírja, hogy az áruk Közösségen belüli szabad forgalma elé nem szabad akadályokat állítani. Előző leckékből már tudjuk, hogy ez a négy alapszabály egyike, tehát nagyon nagy jelentőséggel bír.

A német bíróság az Európai Bírósághoz fordult előzetes állásfoglalásért. Az Európai Bíróság ítélete alapján a termékek tagállamok közötti forgalmát a tagállamok a nemzeti jogrendszerek közötti különbségre hivatkozva nem korlátozhatják. Kivételt képeznek az egészségügyi vagy fogyasztóvédelmi szempontok. Amennyiben tehát egy terméket a jogszabályokat nem sértve állítanak elő az egyik tagországban, akkor nem lehet megtiltani árusítását egy másik államban. Vagyis a tagországok kölcsönösen elismerik egymás tradícióit.

Az Európai Bíróság állásfoglalása alapján tehát a német bíróság azt az ítéletet hozta, hogy a Cassis likőr Németországban is forgalomba hozható, azzal a feltétellel, hogy a likőr üvegén egy külön címkével hívják fel a fogyasztók figyelmét a likőr alkoholtartalmára.

Magyarország azzal, hogy a Szerződés alapján tagságra pályázik, fenntartások nélkül elfogadta az Unió alapvető célkitűzéseit, beleértve annak politikáit és eszközeit. E fejezet megvizsgálja, hogy Magyarország mennyiben képes vállalni a tagsággal járó kötelezettségeket, azaz az acquis-ként közismert jogi és intézményi kereteket, amelyek révén az Unió megvalósítja a célkitűzéseit. Az Unió fejlődésével az acquis fokozatosan egyre jelentősebb lett, és a jövőbeni csatlakozók számára a múltbeliekhez képest nagyobb kihívást fog jelenteni. Magyarországnak az acquis átvételére vonatkozó képessége központi jelentőségű lesz az Unión belüli sikeres működése szempontjából.

Vissza a Tanfolyam tartalomjegyzékéhez!

Kérdezzen az Ön online oktatójától!