2. Az egyesülési
folyamat napjainkig
Európa együttműködésének,
integrációjának gondolata már az I. világháború végével
napvilágot látott, amikor
Coudenhove-Kalergi gróf, osztrák szociológus útjára
indította a páneurópai mozgalmat. A vámok megszüntetése, a közös
kereskedelmi jog, a kisebbségvédelem, a politikai nézeteltérések
kiküszöbölése voltak a főbb céljai a Páneurópai Uniónak,
amelynek ötletét Aristide
Briand terjesztette el a
Népszövetségben. A páneurópai mozgalommal párhuzamosan működött
az 1930-as években az Európai Egyesült Államok létrehozását
szorgalmazó mozgalom. Azonban Németországban alapvető politikai
változások vették kezdetüket, a páneurópai
mozgalom sorvadásnak indult. Amikor már éppen talpra állt
volna a világgazdaság, megindult a fegyverkezés, és 1939-ben
kirobbant a második világháború.
1945 tavaszán véget
ért az emberiség eddigi legtöbb vér- és anyagi áldozattal járó
háborúja. Meg kellett kezdeni a gazdaságok helyreállítását, az
országok újjáépítését. A nyugat-európai országokat először az
Európai Gazdasági Együttműködés Szervezete (OEEC) hozta össze,
amely az USA által nyújtott Marshall-segély ügyeit bonyolította.
1949-ben Londonban létrehozták az
Európa Tanácsot, Európa politikai és szellemi öröksége
védelmében. Ám e szervezet eredményei messze elmaradtak az
elvárásoktól. Csak most, napjainkban játszik egyre jelentősebb
szerepet a strasbourgi székhely
Európa Tanács.
Európa integrációjának
első igazi jele a Robert Schuman francia külügyminiszter által
javasolt, Európai Szén- és Acélközösség (Montánunió) felállítása
volt. 1951-ben hat ország - Franciaország, Németország,
Olaszország, és a három, egymással vámuniót alkotó Benelux-állam
aláírta a Montánuniót alapító Párizsi Szerződést. A Montánunió
létrejöttében az a korszakalkotó, azzal vált egy európai
integráció tényleges kezdetévé, hogy - Jean
Monnet, a francia kormány tanácsadójának szavaival - megbontotta
"a nemzeti szuveneritás falát".
Nyugat-Európa integrációja - a már
említett hat ország részvételével - 1958-ben újabb állomásához
érkezett: érvénybe léptek az 1957. március 25-i Római
Szerződések, tehát megalakult az Európai Gazdasági Közösség
(EGK), valamint az atomenergia békés felhasználását felügyel, és
a kutatásokat elsegít EURATOM. Az EGK alapvető célkitűzései
között szerepelt a tagállamok gazdaságpolitikájának
összehangolása, a gazdasági stabilitás elmozdítása, az
életszínvonal emelése, valamint a tagállamok közötti minden
irányú kapcsolatok fejlesztése.
A Montánunió, az EGK, és az
EURATOM minisztertanácsai 1967. június 27-én megtartották utolsó
üléseiket, majd július 1-én hatályba
lépett a három eddigi európai közösség egyesülése Európai
Közösséggé, amely az EU tényleges elődjének tekinthet. Az EK
katonai védelmében a NATO-val
együttműködő Nyugat-európai Uniónak (WEU) szántak fontos
szerepet.
A gazdasági és társadalmi kohézió
elmélyítése érdekében a brüsszeli bizottság úgynevezett f
közösségi célkitűzéseket határozott
meg a következő témakörökben: mezgazdaság, halászat,
környezetvédelem, energiagazdálkodás, közlekedés és
infrastruktúra, piaci verseny, szociálpolitika és
fogyasztóvédelem. Ezek a területek - a tervek szerint - kiemelt
Közösségi támogatásban részesülnek a strukturális alapokon,
illetve a különféle közös programokon keresztül.
A Közösség taglétszáma 1973-ben
hatról kilencre emelkedett az Egyesült Királyság, Írország és
Dánia belépésével. Immár óriási erőt jelentett az EK: lakosainak
száma meghaladta a negyedmilliárdot, a kilenc ország a
világkereskedelemben 40 százalékkal részesedett, bruttó nemzeti
termékük 775 milliárd dollár volt 1973-ban.
A EK bővülésével párhuzamosan haladt annak elmélyítése.
Az 1968 nyarán megvalósult a vámunió, azaz a tagországok közötti
kereskedelem mentessé vált a vámoktól és a mennyiségi
korlátozásoktól. Ebben az évben még kiépül az EK közös
agrárpolitikája, a CAP bonyolult rendszere. 1979-ben létrehozták
az Európai Monetáris Rendszert, így a tagállamok elérték a
monetáris együttműködés egy új szakaszát: bevezették az ECU-t,
az európai közös elszámolási egységet. Közben az élet minden
területén megjelentek a közösségi szabályozások, közös
politikák.
Görögország 1981-ben nagyon rövid
átmeneti periódus után az EK tagja lett, ám ez az idő rövid volt
az EK versenyére való felkészülésre.
A diktatúrák alól a hetvenes évek közepén kiszabadult
Spanyolország és Portugália esetében már hosszabb igazodási időt
hagytak, s ez a két állam csak 1986-ban vált taggá. Mindhárom
ország jelenléte azonnal megmutatkozott a szociális és
regionális alap kiadásaiban, valamint a CAP
megnövekedett kiadásaiban. 1986. május 17-én aláírják az
Egységes Európai Okmányt is: a tagállamok kiszélesítik az EK
integrációs jogköreit, elhatározzák az egységes belső piac
létrehozását 1992-re, kifejezik a monetáris unió megteremtésének
szándékát, meghatározzák az új Regionális Alap tevékenységi
körét.
1993. november
1-én hatályba lépett az Európai Uniót létrehozó
Maastrichti Szerződés. Ez évben
valósult meg az egységes belső piac is, amely a közös piacnál
fejlettebb fokozat, mivel az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a
személyek szabad áramlása elől már az adminisztratív akadályok
is eltűntek. 1995-től az Európai Unió fogalom tizenöt ország
együttműködését jelenti, miután Ausztria, Finnország és
Svédország is teljes jogú tagjává vált az
EU-nak. 1995. március 26-án bár, ötéves késéssel, de
életbe lép a Schengeni Egyezmény,
amelynek értelmében a részt vevő országok közös határain
megszűnik az EU-állampolgárok
ellenőrzése.
Ez a jelenlegi bővítési folyamat
már most is minden korábbi EU-bővítéstől
különbözik. Elég ha csak az egyszerre
belép országok számát nézzük. Eddig maximum három ország lépett
be egyszerre, most pedig nagy valószínűséggel ez a szám akár
6-10 is lehet. Ám mégsem ettől lesz más ez a mostani bővítés,
hanem a tagságra váró országok eltérő kulturális szokásai,
gazdasága, éghajlata, történelmi múltja miatt is. Más volt a
helyzet 1973-ban, 1986-ban, vagy éppen 1995-ben: az egyes
tagjelölteknek közel hasonló gazdasági és társadalmi-kulturális
berendezkedése volt. Hasonló problémákkal küszködtek, a gazdaság
ugyanazon területein voltak hiányosságaik. Az eddigi bővítések
során a kialakult "bipoláris Európa" megtartását, sőt ennek
elmélyítését vették figyelembe, a mostani
bővítés pedig már éppen ezt kívánja megszüntetni.
1951 - Montánunió
1957 - Római Szerződés ---> Európai Gazdasági Közösség
1967 - Európai Közösség
1968 - Vámunió életbelépése
1973 - Első bővítés: Egyesült Királyság, Írország, Dánia
1979 - Európai Monetáris Rendszer és az
ECU
1981 - Második bővítés: Görögország
1986 - Harmadik bővítés: Spanyolország,
Portugália
1986 - Egységes Európai Okmány
1993 - Maastricthi Szerződés ---> Európai
Unió létrejötte
1995 - Negyedik bővítés: Finnország,
Svédország, Ausztria
1995 - Schengeni Egyezmény életbelépése
1996 – Amszterdami szerződés
2002 - Útjára indul az euró
Vissza a
Tanfolyam tartalomjegyzékéhez!
Kérdezzen az Ön online
oktatójától!
|