21. A személyek szabad áramlása

EU

Az Európai Unió egyik alapelve a munkavállalók - Közösségen belüli - szabad áramlása. A szabad mozgás magában foglalja azt a jogot, hogy a munkavállaló - a közrend, a közbiztonság és a közegészség által igazolt korlátozások fenntartásával:
- Ténylegesen fennálló állásajánlatokra jelentkezhessen,
- ebből a célból a tagállamok területére szabadon belépjen,
- valamely tagállam területén tartózkodjon azért, hogy alkalmazottként munkát végezhessen, az adott tagállam állampolgárainak alkalmazására vonatkozó törvényeknek és közigazgatási előírásoknak megfelelően.
- a foglalkoztatás után annak a tagállamnak a területén maradjon, ahol a foglalkoztatás fennállt.

Az EU állampolgárait a fenti idézetnek megfelelően megilleti a szabad munkavállalás joga bármely tagországban, a gyakorlatban azonban a munkaerő-áramlást számos tényező akadályozza, legfőképpen "természetes" korlátok. A saját tulajdonú ingatlan, a családi kötelékek, a letelepedettség megszerzésének időtartama, a nyelvi korlátok, a migrációval szemben leginkább visszatartó tényezők.

A nyolcvanas években az EK tagállamai között koncepcionális vita bontakozott ki a személyek szabad áramlásának kérdésében. Egyes tagállamok úgy gondolták, hogy a szabad mozgás csak a tagállamok állampolgáraira vonatkozik, fenn kell tehát tartani a belső határokon is az ellenőrzést a tagállamok és nem tagállamok állampolgárainak megkülönböztetése érdekében. Más tagállamok úgy gondolták, hogy a mozgásszabadság mindenkire vonatkozik, így fel kell számolni a határellenőrzést a belső határokon. Mivel a megegyezés akkor még igen távolinak tűnt, öt EK-tagállam, Franciaország, Németország, Belgium, Hollandia és Luxemburg 1985-ben aláírta a belső határokon a határellenőrzés felszámolását célul kitűző Schengeni Egyezményt.
 

HU

Az Unión belüli jelenlegi helyzetre az a jellemző, hogy számos befolyásos erő harcol egyfajta fokozatosságért, melynek lényege az, hogy az EU munkaerőpiaca csak évekkel az új tagok csatlakozása után nyíljon meg a felvett keleti tagállamok állampolgárai előtt. Természetesen a csatlakozás előtt állók, így Magyarország az azonnali nyitásban érdekeltek. A magyar munkaerő szabad áramlásától való félelem legfőbb oka az, hogy az Európai Unió tagállamaiban összesen mintegy 18 millió állástalant számlálnak. A jövendő tagok miatti félelem elsősorban Ausztriában és Németországban igen éles és elfogult.
Az EU lakosságának évente kevesebb, mint 1 ezreléke vándorol a tagországok között. Ez a tény akkor válik jelentőssé, ha figyelembe vesszük, hogy Olaszország, Spanyolország, Portugália, valamint Görögország egyes régiói nem fejlettebbek Magyarország átlagánál. Ha tehát ezekről a területekről nem indult meg a jobb munkalehetőséget biztosító területek felé a munkaerő áramlása, akkor miért indulna meg Magyarországról az unióban sokak által jósolt munkaerő-offenzíva.
A munkaerő-offenzíva várható mértékéről leghitelesebben egy 1997-ben végzett, a négy visegrádi országra kiterjedő kutatás eredményéből kaphatunk pontos képet. E szerint a térségből mindössze 700 ezren szeretnének Nyugaton dolgozni hosszabb-rövidebb ideig. Közülük 21 százalék Ausztriát, 45 százalék Németországot jelölte meg célként. A vándorolni szándékozó munkavállalók többsége várhatóan Lengyelországból és Csehországból kerül majd ki, mivel a lengyeleknél a magyarországinál jelenleg még valamivel magasabb a munkanélküliség, valamint ezen országok földrajzilag közelebb vannak az Európai Unió gazdasági motorját jelentő Németországhoz.
Az EU-tagság például kötelezővé teszi a harmonizált határellenőrzést, ehhez azonban az egyetlen tételes leírást maga a Schengen-aquis tartalmazza, azaz a külső határok kiépítésekor már a taggá váláshoz is eszerint kell eljárni. Hasonlóképpen, a rendőrség-, és igazságügyi szervek közötti együttműködés jó részénél is az elvárások többsége megegyezik a "Schengen-tagsággal" járó követelményekkel, beleértve ebbe a vízum-kötelezettek közös listájának az átvételét is. Az Európai Unióhoz való csatlakozással életbe lépő schengeni megállapodás merev határrendelkezései rendkívüli módon sérti a határokon túl élő, több mint 3 milliós létszámú magyar nemzetiségű román, szlovák, jugoszláv, ukrán állampolgárokat. Foglalkoztatási szempontból azért jelentős a probléma, mert a jelenleg Magyarországon legálisan dolgozó 100 ezer külföldi jórészt közülük kerül ki. Schengen vasfüggönye a jelenlegi szabályozás szerint előttük is leeresztődne. Esélyeik megtartásának szakértők szerint az unió számára is elfogadható megoldása lehetne, ha a leginkább érintett országok (Románia és Szlovákia) számára kialakított magyarországi munkavállalási kvótákat, gyakornokcsere-lehetőségeket határoznának meg, mindezekkel garantálva, hogy számukra Magyarország a célország, az EU többi tagállama nem.

Vissza a Tanfolyam tartalomjegyzékéhez!

Kérdezzen az Ön online oktatójától!