27. A regionális
politika
EU
A szubszidiaritás: a döntéseket és a
végrehajtást arra a területi szintre kell helyezni, amely a
legnagyobb átlátással és kompetenciával rendelkezik a feladat
megvalósításához. A magasabb szintű szerv nem intézkedhet olyan
esetben, amikor az adott célkitűzést - eredménnyel - az
alacsonyabb szinten is el lehet érni.
A szubszidiaritás és decentralizáció
az Unió regionális politikájának elsődleges alapelvei, hiszen az
integráció ezek segítségével nem csak azt érheti el, hogy a
helyi szintek felelőssége növekszik, hanem azt is, hogy minél
több helyi, település- vagy régiószintű elképzelés (igény) s
egyben erőforrás jelenjen meg, aktivizálódjon. A helyi, térségi
kompetencia erősítése azért is fontos, hogy a nemzeti szint
valóban az egész országot érintő, átfogó
koncepciók kimunkálására és megvalósítására tudjon koncentrálni,
lehetővé téve ugyanakkor azt is, hogy az átfogó (nemzeti és
uniós) fejlesztési koncepcióval összhangban a határok mind a
tagországon belül, mind annak határain kívül átléphetők
legyenek. A fejlesztési programokban a területfejlesztés
tényleges egységei kerülnek egymással közvetlen kapcsolatba. A
nemzeti szint egy másik összefüggésben, a finanszírozásban is
megjelenik, ott segítve a területi egységeket, azok céljainak
megvalósítását.
A partnerség: együttműködést a célkitűzésektől a programok
megvalósításáig, a különféle szintek (EU, ország, terület-régió,
település) szereplői között.
Az Unióban a területfejlesztés
vonatkozásában az elsődleges kedvezményezett a régió, a
regionális szint. Fontos ezért tehát az, hogy a régió és annak
alkotó egységei - a települések, a kistérségek, a gazdasági és
társadalmi szereplők - között a partnerség miként érvényesül.
Kedvezőtlen esetben például éppen a megvalósító település
akadályozhatja a programot - amennnyiben
utólag érdekeivel ellentétesnek ítéli - korlátozhatja a
regionális célok érvényesülését s egyben a támogatások
fogadását.
A programozás elve az Unió regionális politikájában azt
szolgálja, hogy ne egy-egy projektet (azaz egy-egy létesítményt,
egy-egy akciót) támogassanak, hanem a területrendszer egészének
vagy annak meghatározott alrendszerének fejlődését befolyásoló
célkitűzéseket vagy azok sorozatát. A fejlesztési stratégia
tartalmazza a szereplők által kitűzött jövőbeli célok
rendszerét, amelyben megjelennek a magasabb területi egységek
elképzelései is, így a regionális és a nemzeti szintek. A
területfejlesztési stratégia számára olyan célrendszert kell
kidolgozni, amely "fent" a makrogazdaság prioritásaihoz
kapcsolódik, míg "lent" a területi egység, így a régió
fejlesztési elképzeléseit jeleníti meg.
A koncentráció és addicionalitás azt
jelenti, hogy a Közösség által nyújtott pénzügyi támogatást az
adott országnak vagy területi egységnek, annak szereplőinek ki
kell egészíteniük saját hozzájárulás biztosításával. A
támogatásokat azon régiókban kell felhasználni, ahol a
legnagyobb az elmaradottság. Mindezeken túl a támogatásokat be
kell illeszteni a Közösségnek a tervidőszakra meghatározott
támogatási rendszerébe, összhangban az integráció elveinek
érvényesítésével.
A koncentráció és az addicionalitás
célja tehát kettős: egyrészt az adottságok felismerése és
erősítése (koncentrálni), ezzel is hozzájárulva a fejlesztési
célkitűzés megvalósításához, mérsékelve ezzel a
párhuzamosságokat, a pazarlást és az elaprózottságot. Másrészt
olyan területi egységek kialakítására
szolgál, ahol azonos vagy nagyon hasonló problémákkal küszködnek
(pl. alacsony jövedelmi szint, magas munkanélküliség stb.).
Ezzel elérhető, hogy statisztikailag is meghatározhatóak lesznek
azok a területek, amelyek a legkedvezőtlenebb helyzetben vannak,
ahová a forrásokat koncentrálni kell. Így könnyebben
regisztrálhatóak a beavatkozások következményei, eredményei.
HU
Hazánk európai uniós csatlakozásának előkészítésében a
regionális politika szerepe fokozatosan nő. A Bizottság
Magyarországra vonatkozó éves
országvéleményeiben (1999, 2000) megállapította, hogy a
csatlakozásra váró országok közül egyedül Magyarországon létezik
olyan területfejlesztési törvény, amelynek elvei alapvetően
harmonizálnak az EU vonatkozó célkitűzéseivel.
1998-ban az Országgyűlés határozatával elfogadták azt a
koncepciót, amely kijelölte a tervezési-statisztikai régiókat.
Erre a szintre épül a Strukturális és Kohéziós Alapokból érkező
támogatások regionális szintű fogadó intézményrendszere.
A területfejlesztés programjai - egységes irányítási keretben a
határon átnyúló fejlesztéseket támogató Phare-programokkal - az
FVM irányítása alatt valósulnak meg, így a programok közvetlen
koordinációja biztosított a kormány szakmapolitikai
prioritásaival.
Azonos súllyal szerepel a Phare programjaiban a központi
intézményrendszer és a regionális intézményrendszer erősítése. A
központi szinten elsősorban a koordinációs feladatokra való
felkészülés elősegítése élvez előnyt, míg regionális szinten a
NUTS 2 régiók tervezési (programozási) és programmegvalósítási
kapacitásának, a régiók ún. abszorpciós (felvevő) képességének
növelése. Cél az, hogy a magyarországi NUTS 2 besorolású régiók
- legalább egy területfejlesztési Phare-program kapcsán -
konkrét munkatapasztalatot szerezzenek a decentralizált
program-megvalósítás terén.
Az Európai Unió gyakorlatának megfelelően Magyarországon is
megalakultak a központi monitoring bizottságok. A regionális
programok figyelemmel kísérése azonban szükségessé teszi a
területi monitoring bizottságok létrehozását, amelyeket az
Országos Területfejlesztési Koncepcióban meghatározott
tervezési-statisztikai régiók szintjén javasolt kiépíteni.
A kormányprogram célul tűzi ki a megyei közigazgatás
súlypontjának áthelyezését, részint a városkörnyéki, részint
pedig az ennél magasabb, regionális szintre. Már ma is működik a
regionális fejlesztési tanácsok olyan rendszere, amely -
átalakításokkal - képes lehet megvalósítani az
EU-konform támogatási rendszert.
Vissza a Tanfolyam
tartalomjegyzékéhez!
Kérdezzen az Ön online oktatójától! |