8. A négy alapszabadság

A korlátoktól mentes belső piac létrehozására irányuló törekvés logikusan következik az alapító szerződések mögött meghúzódó gazdaságfilozófiából. Ez a filozófia javarészt a szabadpiaci gazdaság filozófiája, amiről feltételezzük, hogy az áruk és szolgáltatások elosztásának leggazdaságosabb mechanizmusa. A belső piac olyan, belső határok nélküli térség, amelyen belül szabadon áramlanak az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke. Ennek a biztosítását nevezzük az EU négy alapszabadságának. Az áruk és szolgáltatások szabad mozgását háromféle akadály bonyolítja: fizikai, technikai, valamint az eltérő vám,-és adórendszerek miatti akadályok. 

Vizsgáljuk meg a vámokat, hiszen a nemzetközi kereskedelem védelmének legrégebbi formáját a vámok jelentik, olykor akár a kereskedelmet teljesen lebénító mértékben is.  Az EU elődjének, az EK-nak ezeket kellett megszüntetnie, mégpedig úgy, hogy az eltérő tagállami berendezkedéseket felváltva egy közösségi szabályozás jöhessen létre. A négy alapszabadság biztosítása egyrészt a negatív integráció, azaz a szabad áramlást biztosító akadályozó tényezők lebontásán, másrészt a pozitív integráció, azaz a közös szabályozás, közös politikák, tevékenységek kiépítésén keresztül történik.

Az áruk és szolgáltatások szabad áramlása:

Az egységes piac koncepciójának lényege, hogy az EU egyetlen gazdasági térség, amely hasonlóan működik egy nemzeti piachoz. Éppen ezért az áruk és szolgáltatások szabad áramlása a legelemibb összetevője nemcsak az egységes piac, de az egész EU működésének.

Az áru- és szolgáltatáspiacok állandó fejlődéséből következően a belső piac is dinamikusan változik, és a fejlesztésére irányuló uniós politika is folyamatosan megújul. Ezt az állandó fejlődést jelzi, hogy a belső piac elmélyítéséről 1985-ben elfogadott Fehér Könyv 282 intézkedés meghozatalát rögzítette, amelyből az 1992 végéig előirányzott végső határidőig néhányat töröltek, más területeken új intézkedéseket dolgoztak ki, sőt teljesen új területeket is bekapcsoltak (pl. energia, Transz-európai Hálózatok). A dinamikus jelleget jól mutatja, hogy 1994 elején már több mint 600 intézkedést tartottak nyilván, melyből 521 jogalkotásra irányult.

A munkaerő szabad áramlása:

A munkaerő kevésbé mobil, mint a többi három. Csökkentik az elvándorlásra való készséget a kialakított kapcsolatok, családi kötődés, saját ház. A jobb élet vágya viszont hozzájárul a legjobban képzett szakemberek viszonylag szűk rétegének nemzetközi mobilitásához. Különben ennél többet senki nem is kíván meg. Illetve napjainkban hasonló történik az úgynevezett 3D munkák esetében (Dirty, Dangerous, Difficult – Piszkos, Veszélyes, Bonyolult), mert nagy igény jelentkezik kevésbé tanult emberek ilyen irányú munkájára.  Bár ők többnyire nem EU tagországból érkeznek, tehát más vonatkozik rájuk.

1993-tól a letelepedési szabadság, valamint a diplomák kölcsönös elismerése megtörtént. A Maastrichti szerződés már általában véve is a személyek szabad mozgását rögzítette. De nem valósult meg teljesen, hiszen több tagállam fenntartja az ellenőrzést, illetve nem tagja a Schengen rendszernek. Az egyre nagyobb nyomást kiváltó menekültek, bevándorlók miatt a további liberalizáció nem végbevihető, a további harmonizáció csak szigorítást jelenhet a jövőben.

 A tőke szabad mozgása:

 A hagyományos közgazdasági modell szerint akadályok híján a tőke oda áramlik, ahol olcsó a munkaerő, a munkaerő pedig oda, ahol magasabb bért, vagy fizetést kap. A valóságban a kép sokkal bonyolultabb. A tőke az elérhető legnagyobb profitrátára igyekszik törekedni, ezt viszont a munkaerő olcsó vagy drága volta mellett számos egyéb tényező befolyásolja, például az infrastruktúra megléte, a piaci feltételek, a szabályozás. A tőkeáramlás és az egymás közti fizetések előtti akadályok lebontása előfeltétele a banki és biztosítási szolgáltatások szabad áramlásának.

Az áruk, szolgáltatások és a személyek szabad mozgásának nem sok értelme lett volna, ha a másik tagállamban megtermelt profitot, megszerzett jövedelmet nem lehetett volna hazavinni. Nagy előrelépést nem az egységes piac kiépítésének gondolata, hanem már a gazdasági és monetáris unió (EMU) célkitűzése hozott, hiszen annak második szakaszának kezdetére (1994.) mindenféle pénz- és tőkemozgást teljes mértékben liberalizáltak az EU-n belül.

Vissza a Tanfolyam tartalomjegyzékéhez!

Kérdezzen az Ön online oktatójától!