9. Akadályok
felszámolása
Az egységes
európai piac kialakításának érdekében az EK 1985. júniusi
csúcsértekezletén előterjesztette az úgynevezett Fehér Könyvet,
ami mintegy 300 konkrét feladatot tűzött ki célul. A Fehér Könyv
szerint az egységes piac érdekében a különböző technikai,
fizikai és pénzügyi (fiskális) akadályok
felszámolására van szükség.
-A
fizikai akadályok eltávolítása a Közösség belső határain
történő többféle ellenőrzés, időveszteség és adminisztrációs
költségek megszüntetését jelenti.
1993-tól a belső határokon a vámellenőrzés, sőt a vámhivatalok
többsége megszűnt. Jól látható, hogy az 1968-as év, tehát a
vámunió létrejöttétől számítva jó pár év eltelt. Ennek fő oka,
hogy a még meglévő mennyiségi korlátozások miatt a jól
kijátszható esetek elkerülése végett eredetvizsgálatra volt
szükség. Ha volt határ, ha nem volt, az ellenőrzés megmaradt, és
a mai napig is élnek ezzel az eszközzel. Az áruk mozgásának
ellenőrzésére és nyilvántartására új számítástechnikai
módszereket vezettek be, s adatszolgáltatatásra kényszeríttették
a vállalatokat. A szállításoknál egységes dokumentumokat
vezettek be, amely betölti a fuvarlevél szerepét, és egyúttal
adóügyi, statisztikai számbavételre is szolgál.
A
határellenőrzések felszámolásával az állampolgárok a Közösségen
belül útlevél nélkül korlátlanul utazhatnak, bármely más
országban szabadon letelepedhetnek, tanulhatnak, vagy
munkát vállalhatnak.
-a
technikai akadályok a tagállamok eltérő terméknormáiban,
előírásaiban jelennek meg. Eredetileg ezek teljes egységesítését
tervezték, de a szabványok igen nagy száma, illetve a nem mindig
összeegyeztethető tagállami érdekek miatt ez nem valósult meg.
Így inkább a kölcsönös elismerés a jelentős, bár egyes
területeken (környezetvédelem, minőségi előírás,
fogyasztóvédelem) megkerülhetetlenek a közösségi előírások, így
ott megvalósul az akadálymentesség. Tehát az áruk szabad
áramlásával összefüggő technikai akadályokat illetően új
megközelítést vezettek be. Eszerint a korábbi totális, minden
részletre kiterjedő jogszabály helyett a közösségi jogban, az új
megközelítésű irányelvekben csak a lényeges követelményeket
rögzítik, a részleteket pedig a
kapcsolódó szabványok hordozzák. A túlszabályozottsággal szemben
teret nyert a szükséges mértékű szabályozás gondolata. A régi
megközelítésű irányelvek az élet- és egészségvédelem
szempontjából fontosabb kérdéseknél maradtak fenn. Az új műszaki
szabályozási stratégia lényeges eleme, hogy a nemzeti
szabványalkotással szemben a közös, európai szabványok kerülnek
előtérbe. E szabványokat önkéntes alapon az európai szabványügyi
szervezetek hozzák létre. Az önkéntes szabványalkotás alapján
dolgozó európai szabványügyi szervezetek a Bizottsággal
együttműködve végzik tevékenységüket. E szervezetek közül a
legjelentősebb a CEN (Comité
Européen de
Normalisation) és a CENELEC (Comité
Européen de
Normalisation Éléctrotechnique),
melyeknek a Magyar Szabványügyi Hivatal 1992-től társult tagja.
1995 tavaszán mintegy 3200 európai szabvány (EN) volt hatályban,
amelyek közül mintegy 800-at vezettünk be magyar szabványként (MSZEN).
1998 végére ez utóbbiak száma 3394-re nőtt, miközben már több
mint 8000 EN létezik.
-a
vámokkal és az azonos hatású díjakkal, az adókkal kapcsolatos
akadályok és az adóharmonizáció volt az egységes belső piac
legtöbbet vitatott területe. Ezek az úgynevezett
fiskális akadályok. A harmonizáció során mind az adóalapok
és adókulcsok, mind az adószerkezetek közeledtek egymáshoz. Az
EU-ban tilos a diszkriminatív jellegű adóztatás, azaz más
tagállamok termékeire egyik tagállam sem, vethet ki közvetve
vagy közvetlenül magasabb adókulcsokat, mint a hazai termékekre.
Az
adóharmonizálás első lépéseként a hozzáadott érték szerint
forgalmi adózás (Value
added Tax
VAT) rendszerére való áttérés az 1970-es évek végére
valamennyi tagországban megtörtént. Az adót az eladó fizeti, és
lépcsőzetessége aszerint alakul, hogy
a termék az elkészültéig hány kézen megy keresztül. Az adót
mindig csak akkor vetik ki, amikor a termék gazdát cserél. A VAT
semleges a vállalatok mérete és a specializáció és kooperáció
mértékét tekintve. Egyenlő esélyt ad az adóterhek szempontjából
nézve valamennyi terméknek, függetlenül attól, hogy kis-vagy
nagyvállalatnál termelődött-e. Ráadásul az exportőröknek
nyújtott adó-visszatérítések segítségével a kivitel jól
ösztönözhető és maximálisan megfelel a GATT (és WTO)
szabályainak. 1992. óta az EU egységesen minimum 15%-os standard
VAT-ráta alkalmazása mellett
döntött. Ű

A
tagországok között jelentősek voltak a különbségek a közvetett
fogyasztási jövedéki adók vonatkozásában. Ezek a
dohánytermékekre, szeszesitalokra, üzemanyagra vonatkoznak
többnyire, és mivel az eltérő tagállami berendezkedések néhol
alacsony, néhol magas adórátákkal dolgoztak, egy új egységes
rendszer bevezetése nemcsak fiskális problémákba ütközik, de
szociálisan is érzékeny kérdés. Képzeljük el az erősen dohányos
portugál parasztembert és a gazdag svéd üzletembert, amint
azonos adóterhű cigarettát vásárol, csak azért, mert országaik
EU tagok. Az említett termékekre ezért átmenetileg minimál
adórátákat vezetnek be.
Az
áruk szabad áramlásának biztosítása érdekében a vámok mellett
szükség volt az eltérő mennyiségi korlátozások (pl.:
exportkvóták) megszüntetésére is.
Vissza a Tanfolyam
tartalomjegyzékéhez!
Kérdezzen az Ön online oktatójától!
|