Kelet-Timor 2004. május 20-án
ünnepelte függetlenné válásának második évfordulóját. Az
egykori portugál gyarmatbirodalom legtávolabbi, kicsinyke
tagja, XX. századi mértékkel is sokat szenvedett a
függetlenség kivívásáig. Ez a gyötrelmes, három évtizedes, a
világ figyelmét sokáig elkerülő, s tulajdonképpen csak az
1999-es referendum és az azt követő véres események kapcsán
magára vonó eseménysor, valamint az, hogy manapság
Kelet-Timort a nemzetközi közösség egyik „sikertörténeteként”
tarthatják számon, részben a gyarmati múlt sajátosságaival,
részben pedig a délkelet-ázsiai térség, az ezredforduló előtt
bekövetkező regionális gazdasági-politikai tényezőinek
kivételes együttállásával magyarázható.
A tanulmány a Föld legfiatalabb
országának a függetlenséghez vezető útját mutatja be.
Elsősorban arra a kérdésre keresi a választ, hogy mik voltak a
folyamat nemzetközi mozgatórugói, mit jelentett Kelet-Timor
kérdése a nagyhatalmak, az ENSZ, az egykori anyaország, és a
90-es évek végén mély gazdasági-társadalmi válságot megélt
Indonézia számára, valamint a kelet-timori ellenállás
eseményeit foglalja össze.